Sziasztok megint itt vagyok még akkor is ha baj... "A szerelem mindent legyőz" tartja a mondás. De vajon a barátságot is lehet-e cérnaszálig szaggatni? Majd kiderül de addig is olvasgassátok és élvezzétek amennyire lehet.:) puszkó.xoxoxo (várom a komikat).
- Harry mondani akar neked valamit... - mondtam majd Harryre néztem aki teljesen megijedt nem kevésbé mint Louis...
- Hallgatlak Styles! - mondta szúrós szemmel. Nem értettem hiszem az.hogy tetszem neki nem jelenti azt,hogy elrabol és megerőszakol....Vagy de? Most nem szabad ezen rágódnom.
- Én... Először is nehogy azt hidd,hogy valami szörnyűt tettem a csajoddal!Csak éppen... - elakadt a hangja.
- Csak mi? - Lou egyre feljebb emelte a hangját.
- Én... Beleszerettem... Nagyon... - mondta.
- Atya ég,Hazz! Miért nem mondtad előbb? - mondta és beletúrt a hajába. Eközben izmai megfeszültek. De itt valami nem stimmelt.
- Várjunk csak! Ha Harry elmondta neked ami a London Eye-on történt akkor eddig miért nem jöttél magadtól? - teljesen összezavarodtam.
- Mi van? Abból,hogy a francba jönnék rá,hogy megijesztett majd befogta a szemed és elkezdett veled körbe körbe menni? - válaszolta teljesen értelmetlenül. Hogy mi van? Ez a szemét ezt mondta volna?
- Tessék? Harry te tényleg ezt mondtad? El sem hiszem. - tette keresztbe a kezem.
- Na mi folyik itt valaki mondja már el! - értetlenkedett Louis.
- Lou amit akkor mondtam az nem volt igaz... De akkor még nem volt a barátnőd és... - próbált mentegetőzni.
- Harold! - üvöltött. - Mondd el mit tettél!
- Én... Rámozdultam és nem akartam elengedni. - mondta és éreztem,hogy most szörnyen megbántódott.
- Nem hiszem el,hogy ezt tetted.. - rázta a fejét és gyorsan kézen fogott majd kihúzott az ajtón.
- Louis kérlek! - hallottam még messziről a hangját.
Amikor az ajtón mentünk kifele a gorillák nagyon furcsán néztek rám. Mondjuk nm is csodálom. Elég erősen húzott magával és már kezdett fájni a kezem.
Bevágódtunk a kocsiba. Nem indított hanem mereven nézett előre.
- Miért nem mondtad?
- Azt hittem tudod. Ezért nem én vagyok hibás. Ha nem tűnt volna fel akkor kimásztam egy ablakon és...- pörgött fel az agyam de Louis a keze közé fogta az arcomat.
- Tudom,hogy ez nem a te hibád. - mondta majd megcsókolt. A csók egyre hevesebb lett. A nyelvünk forrón kulcsolódott egymáséba és forrt a vérünk. Lassan megmarkolta a combomat és én pedig az ujjperceimet a nyakába fúrtam. Lassan elváltunk egymástól és összetámasztottunk a homlokunkat.
- Hogyan is lehetne rád haragudni? - kérdezte mosolyogva majd egy puszit nyomott az orromra.
- Induljunk. - utasítottam. Amíg ő a jobb kezével vezetett a másikkal megfogta a kezemet.
*másnap reggel*
Korán keltem mert futni mentem. Nagyon szerettem futni. Reggelente a hangulatomat is feldobta meg amúgy is. Ilyenkor az ember egyedül marad a gondolataival és a zenével. Gyorsan felkaptam a futócuccom és már indultam is. A fülemben folyamatosan váltakoztak a zenék és úgy gondoltam,hogy most az Imagine Dragons-tól a Radioactive-ot fogom először meghallgatni. Mindig úgy kezdem a futást,hogy dombnak felfele az erdőbe és parkokon át. Amikor hazaérek még gyorsan nyújtok egyet az izmaim miatt. Reggel mivel korán kelek az újságot is én viszem be. Ma reggel sem tettem máshogy.
A szemem is elkerekedett amikor megláttam a címlapot. Louis volt rajta és én ahogy tegnap a kocsiban csókolóztunk. A címlapon volt! A CÍMLAPON. Ha apa meglátja nekem kitekeri a nyakamat.Azonnal berohantam Mike-hoz aki még aludt.
- Mike!! Kelj fel! Most!
- Jesszusom Molly mi van?
- Nézd! - csaptam rá a címlapra. Oaadtam neki és ő meg elkezdte olvasni.
- Tegnap délután az egyik híres tinisztár lebukott újdonsült szerelmével. - olvasta fel a címlapot.
- A cikket is!
- A pár a kórházba ment de csak a lány ment be az épületbe. Viszont nem sokáig maradt ott mert nem sokkal később kimászott az ablakon és beugrott a mellette lévőn. Ezalatt a szerelme a tinilányok hadával küzdött a parkolóban. Nem sokkal a kis cirkuszi mutatvány után Louis beszaladt a kórházba és kihozta a lányt. Nem tudjuk mi történt odabent de a sztár arca nagyon megviselt és dühösnek tűnt.Ha a lányra haragudott az nem tartott sokáig mert az autóban veszélyes csókcsatát vívtak. Utána együtt hajtottak el.
- Most mi csináljak?
- Várj egy percet... De kimásztál a kórház ablakán? Ezt előbb magyarázd el!
- Ahww... Harry nem engedett be ezért a mellette lévő ablakon bemásztam,hogy tudjak vele beszélni.
- Ja végül is tök logikus. - nevette el magát. Mire én oldalba böktem.
- Inkább segíts,hogy apa ne lássa meg.
- Jó-jó eldugom de cserébe odaadod az mp4-edet! - fenyegetett. Nem tudhatta meg apu mi történt úgyhogy beleegyeztem. Azonnal elrejtette az egyik fiókjába ami duplafenekű volt.
- Nagyon köszönöm! Szerencsénk,hogy máshol ezeket nem tudja olvasni. - fújtam ki a levegőt.
Amint fennt a szobámban egy pillanatra leültem máris megszólalt a telefonom. Melissa hívott.
- Szia! - szóltam bel elgyötört hangon. És közben ránéztem az órára. Elkezdtem öltözni mert az idő ment én meg sehol sem voltam.
- Te megőrültél? Veled van tele a facebook,a twitter és minden.
- Olyat mondj ami nem tudok.
- Figyu az még oké,hogy lesmárolod a kocsiban de nem kéne kimászni egy kórházi ablakon ha érted mire gondolok.
- Melissa akkor ez volt a legokosabb dolog amit tenni tudtam.
- Ja persze így tök logikus. - hihetetlen! Pont a bátyámat idézte. Addigra én felvettem a ruhám. A sebek a térdemen már gyógyulnak de még a hosszúgatya mellett álltam.
Lassan felértünk a csarnokhoz és én már előre féltem az előítéletektől. Nem is kellett sok csak annyi,hogy a jobb lábamat berakjam az ajtón.
- Molly,Molly! Gyere!- kiabálta egyszerre mindenki. Majd egy kéz hátulról elkapott és magával rántott.
- Molly tudnod kell,hogy bármi történik én melletted vagyok és nem érdekel mit mond az edzőnő. - mondta azzal a hamis együtt érző pofával.
- Nem kell az együttérzésed! - rántottam ki magam a fogásából. Amikor elfordultam oldalra szembetaláltam magam az edzővel aki nagyon szúrósan nézett rám. De nem szólt semmit.
Az öltözőben egyből a szekrényemhez mentem és elkezdtem öltözni. Egyszer csak Cony állt oda mellém. Elkezdett tapsolni és rikácsoló hangján azt mondta:
- Gratulálok! Azt hiszem most egy kicsit elúszott az olimpiai álmod! A válogató 3 nap múlva lesz és oda annak a jó hírednek,hogy soha nem keveredtél még bajba és sehova. Azt hiszem ezt nagyon elszúrtad. - nevetett. A szemeim elkerekedtek és teljesen elfehéredtem. Te jó ég! Teljesen kiment a fejemből a válogatás. Nem baj! Ilyenkor aki akar az általában bent maradhat edzés után és túlórázhat. Mivel be van kamerázva mindenképpen ellenőrzik,hogy nem csapunk-e egy hatalmas bulit. De eddig erre nem volt példa. Mindenkinek van egy kulcsa és azzal tud bezárni ha végzett. De előtte szólni kell az edzőnek.
Annyira vert a szívem amikor beszélnem kellett az edzőnővel,hogy majdnem elájultam.
- Gyere be Molly! - intett. - ülj le! - parancsolt és én leültem a kis fotelre. Idegességemben a hüvelyk ujjam szélét kapargattam.
- Először is. Kimászni a kórház ablakán? Eszednél vagy? Ez eléggé rossz fényt vet rád.
- Sajnálom én.. - próbáltam mentegetőzni.
- Figyelj! te vagy az egyik legtehetségesebb tornászunk. És tudom,hogy mennyire szeretnél kimenni ott lenni az Olimpián. Arra gondoltam,hogy megbeszélem majd a bírákkal,hogy te mindenképp ott legyél a csapatban és egyedül is. De a kis incidenset után ezt nem tehetem. Mondok pár jó szót rólad de nem lesz protekciód. Rendesen meg kell érte küzdened. - fejezte be. Én csak bólogattam. Majd elmondtam,hogy túlórázni maradok és,hogy majd én bezárok.
A beszélgetés után kezdődött az edzés...
