11.: ÉN nEm MáSzhaTOk bE.?

 Sziasztok itt vagyok az új résszel amit viszonylag hamar hoztam. Ebben a részben inkább beszélgetések lesznek és egy kis megbocsájtható botlás. A múltkor nem jöttek nagyon a komik de én nagyon szeretek írni és éppen ezért folytatom. Nem tudom,hogy csak magamnak írom-e... De nem baj engem nem zavar.
- Őrülten sexy!
...

Sejtettem,hogy ki az sőt szinte mér tudtam. Ezért megfordultam és a két kezem közé fogtam az arcát. Tudtam,hogy ezt nagyon szereti. Rámosolyogtam és ő is virította nekem az elképesztően gyönyörű mosolyát. A szeme élénken csillogott. Észrevettem,hogy a hangulatától függ néha a szeme színe. Most boldog volt. Erősebben fogta a derekam  és nagyon közel húzott magához. Lassan becsukódott a szemem és csak édes csókját éreztem. Amikor elhajolt az orrunkat egymáshoz dörgöltük. Csak ekkor tudatosult bennem,hogy a húgom és a bátyám is minket figyel. Amanda szeme akkorára nyílt mint még soha. A bátyám pedig csak mosolygott.
- Gyorsan megmosakszom és felöltözöm. Megvársz? - kérdeztem. Ekkor már az ágyam fele fordultunk és a csak az egyik kezével fogta a derekamat.
- Hát... Ha sietsz. - nevette el magát és egy puszit nyomott az arcomra. Amanda is velem jött. Imádja ha segíthet nekem felöltözni. Egy kis itthoni ruhát húztam magamra. Sminket nem raktam fel. Nem volt szokásom.

Rövid nadrág és egy szürke póló. Amihez ugyan tartozik egy sárga cipő de most azt nem vettem fel ahogy a kedvenc tollas fülbevalómat sem.

A hajamat egy copfba kötöttem és mivel a hugicám is könyörgött neki is megcsináltam egy kis masnit a hajába:

 

Egyébként nagyon kis cuki vele. Amikor beértünk Louis és Mike éppen beszélgettek és nagyon komoly volt a hangvétel mindkettőjüknek. Kicsit megijedtem de erős maradtam a hugi  miatt. Gyorsan elmutogattam neki,hogy ugorjon fel Mike ölébe és kezdje el csikizni és én is ezt teszem majd Louissal.És már indultunk is. Nagyon vicces volt amint egy kicsi lány leterít egy elég nagydarab és izmos fiút. De mondjuk az se volt semmi ahogy én nekirontottam Lounak. Az egész szoba nevetéssel telt még és most örültem,hogy apa nincs itthon. Hihetetlen. Eddig mindig csak itthon ültem és semmit nem csináltam. Edzettem és jöttem haza. Nem éltem és nem élveztem. Mindig néztem a körülöttem élő embereket és fiatal lányokat akik már csókolóznak. Engem ez nem érdekelt. De csak most jövök rá,hogy mennyi mindenből kimaradtam. Mondjuk egy kicsit ijesztő,hogy majdnem 20 éves lett meg az első csókom. De legalább érdemes volt várni rá. És most már nem is érdekel a múlt hanem csakis a jelen. És a jelenben éppen egy csodálatos srácnak az ölében ültem. És a combomat simogatta én padig a másik kezét fogtam.

Mivel gondoltam,hogy Mike tudja a Harrrys sztorit Amanda meg ilyenkor szerencsére nem hall ezért szóba hoztam a témát.

- Mi van Harryvel? - annyira hirtelen mondtam ki,hogy megállt minden körülöttünk. Senki nem mozdult csak Amanda nézegetett jobbra balra és piszkálta Mikeot,hogy mondja el mit kérdeztem. De a bátyám csak elmutogatta neki,hogy inkább most menjen le.A húgom néha tudott szájról olvasni. Le is ment.

- Molly...Most ez nem fontos! - nyugtatgatott Louis. Én pedig gyorsan kipattantam az öléből és szúrósan ránéztem.

- Már hogyne lenne fontos?

- Louis mondd el neki! Tudnia kell! - utasította Mike.

- Mit kell tudnom? Mi van már? - teljesen kikészültem.

- Harry egész este nem jött haza.  De reggel telefonáltak az őrsről és a kórházból is.

- Hogyan?! Kórházban van?

- Verekedésbe keveredett. Egy kocsmában jó pár dolgot eltört és sajnos két bordáját meg a jobb csuklóját is.

- Jézusom! Ez miattam van!

- Édes,ez nem a te hibád ne magadat okold! - simította végig az ujját az arccsontomon. De ez most nem volt alkalmas. Nekem utána kellett mennem. Gyorsan fel is pattantam és leszaladtam.

- Hova mész?

- A kórházba. Jössz? - jönnie kellett mert ő tudott vezetni. Mike is tud de neki csak tanuló jogsija van. 

- Nem hiszem,hogy engem nagyon szívélyesen fogadna. 

- Akkor kint megvársz de nekem el kell mennem. Ezt le kell tisztázni.

- Rendben! De ezért ég jössz nekem egyel. - mondta. Majd elindultuk. Felkaptam a sárga cipőmet és már pattantam is be a kocsiba. Louis nagyon óvatosan és agyon megfontoltan vezetett.

- Gyorsabban nem megy.?

- Nem akarok bírságot kapni.

- Sztár vagy és pénzed is van mit akarsz még van egy kis pénz szerintem ha 50$-al meghúznak.

- Imádom amikor ideges vagy!- vigyorgott.

- Remek! - kiáltottam.

- Ne kiabálj velem! Kevin sem szokott ő is mindig csendes. Majd bemutatlak neki. Nagyon tömött és kemény személyiség. Biztos lábakon áll. - nevetett. Nem igazán tudtam ki az de nem is érdekelt most.

Végre megjöttünk. 

- Sietek. 

- Nem kell van időm. Sok lesz a rajongó lány.

- Csak óvatosan velük. - mondtam és kiszálltam majd megfogta a kezem visszahúzott és egy gyors csókot adott. Mosolyogva szálltam ki az autóból. Gyorsan siettem befele majd egy kedves portás nőtől megkérdeztem.

- Hol van Harry Styles?

- Elnézést de rajongók nem mehetnek be!

- Nem rajongó vagyok!

- Ez estben majd  a gorillái elintézik. A 23-as kórterem.

- Köszönöm. - mondtam. 

Beszálltam a liftbe és megnéztem magam. Kicsit megpofozgattam az arcomat. Így egy enyhe pír lett rajta. Végre elértem a körtermet ahol két megtermett fekete öltönyös gorilla állt az ajtóban.

- Mondják meg Harrynek,hogy Molly van itt és beszélni szeretne vele. Az egyik benézett és utána gyorsan ki is.

- Sajnálom nem ismer semmilyen Mollyt de ügyes próbálkozás. Apropó, Azt mondja menj és nyisd ki az ablakot!- mondta a mellette álló férfinak. Ekkor elkezdett kattogni az agyam.

- Rendben! Köszönöm! - mondtam és elindultam a 24-es kórteremhez. " Ez őrült ötlet"- gondoltam magamban. De muszáj. Majd én rádöbbentem mi is a szitu. Bementem  a kórterembe ahol egy fiatal csaj volt. És olvasott.

- Helló! - köszöntem.

- Szia. Ismerlek?

- Nem de most jó lenne ha segítenél.

- Nem értem.

- Figyelj! Most ki mászom az ablakon,hogy eljussak a másik kórterembe. És megköszönnem ha ezt senki nem tudná meg.

- Öööö... Rendben. De legalább a nevedet mondd meg!

- Molly Isis.

- Jessica Suth.

- Örülök.

- Én is. De most menj!
- Rendben! De ugye van itt valami kis párkány féleség? 
- Persze! Nem vastagabb 20 cm-nél de van.
- Az jó! - mondtam és tényleg ilyenkor nagyon is örültem a tornász énemnek. Lassan odaértem az ablakhoz és kinyitottam. Nagy szerencse,hogy Teljesen ki lehetett tárni. Túl alacsony voltam ezért az egészet egy kis sámliról kezdtem. Lassan elkezdtem kifele mászni. Tényleg nem volt túl vastag de nekem bőven elég volt,hogy ne essek le. A baj csak az volt,hogy a másodikon voltunk. Már kint voltam az ablakon kívül amikor visszakiáltottam,hogy valószínűleg nem fogom becsukni magam után az ablakot. Lentről  láttam ahogyan Louis körül járják a túlpezsgett tinilányok. Majd sajnos találkozott a tekintetünk. Annyira elképedt,hogy megállt a toll a kezében. De én nem állhattam meg hanem mentem tovább. Lassan tapogatóztam és végre elértem az ablakpárkányt és a lehető legmerészebb lendületemmel beugrottam. Harry a lehető legnagyobb képtelenséggel nézett rám és semmit nem értett.
- Molly??
- Mi van talán én nem mászhatok be az ablakodon ha már te szarsz beengedni?
- Én nem tudtam,hogy te Molly.
- Jajj kérlek ne etess ezzel a sületlen dumával.Pontosan tudom,hogy nem kartál látni.
- Mit keresel itt?
- Látni akartalak! Azok után amiken miattad keresztül mentem azt hiszem ennyi jár nekem.
- Amikor megláttalak titeket Louval valami hihetetlen düh és harag fogott el. De...
- De mi?
- Féltékenység.
- Féltékenység? Mire?
- Arra,hogy nem én kaptalak meg előbb. Hihetetlen,hogy mennyire meg tudtál tetszeni.
- De ezért igazán nem kéne verekedésbe keveredned!
- Nem tudtam mit csinálni... Túl sok gondolat járt a fejemben és...- ekkor abba kellett hagynia mert Louis zihálva rontott be a terembe.
- Molly láttalak fentről jól vagy?  - kérdezte és ölelt meg nagyon szorosan.- Soha többet ne csináld ezt velem!
- Jó... De..Most...
- Igen?
- Harry mondani akar neked valamit... - mondtam majd Harryre néztem aki teljesen megijedt nem kevésbé mint Louis...

11.:VéR

Sziasztok meghoztam az ú részt és remélem tetszeni fog mindenkinek. Nem akarom hosszúra nyújtani ezért elmondom,hogy nagyon szeretném ha komiznátok. Szeretem azokat a véleményeket amit külső megfigyelőktől kapok. Pusszantás és jó olvasást.xoxox
Teljesen ledermedtünk....




Ugyan még mindig Louis ölelő és védelemező kezében voltam mégis Harry szemében fürkéztem. Ki akartam találni,hogy mire gondolhat de nem volt rá sok időm ugyanis elment. Kifutott és mielőtt észbekaptam volna már mentem is utána.
- Molly nem mehetsz el! - kiáltott utánam Lou. De én csak könnyes szemmel néztem rá és engedett a szorításából.
- Sajnálom. - nem tudtam mást mondani. Nem voltam benne biztos,hogy megérti miért megyek Harry után. De égtem  a tettvágytól és ezt semmi sem volt képes bennem csitítani. Kifutottam a tornacsarnok elé de már csak halvány féknyomok és távolról is hallható fékcsikorgást lehetett hallani. Hihetetlen,hogy elment.  Lassan lerogytam a földre és kavicsok elkezdték karcolni a térdemet. két kezem a térdem közé kaptam és belül valami elkezdett mardosni,hogy valakine fájdalmat okoztam. Olyannak aki fontos nekem. Éreztem ahogy a nap süti az arcomat ezért lassan kihúztam a hajgumit a hajamból majd éreztem ahogy csikizik a hajszálak az arcomat.  Nem éreztem semmit csk hogy valaki megfogja a derekamat és felemel. Éreztem ahogy valami végigfolyik a lábamon egészen a lábfejemig. De nem érdekelt. Nem tudtam,hogy ki vesz az ölébe és ez sem érdekelt. csak átkaroltam a nyakát és sírtam. A meleg és nedves valami még mindig folyt a lábamon.

Louis szemszöge-

Hihetetlen,hogy újra a kezemben tartom. Ölelem és csókolom. Nekem nem is kellett más. És akkor bejön Harry és minden szerte foszlik. Molly utána akart menni de én nem akartam  elengedni....Még nem. De amikor könnyes szemmel akkor majdnem összetörtem. El kellett engednem.
- Sajnálom. - hallatta a hangját. Elegedtem.
Amíg ő kifutott én vissza akartam menni a fiúkhoz de ők megelőztek mindenki ott állt az ajtó előtt. Csak rájuk néztem.megráztam a fejem  és mentem. A lélegzetem is elállt. Ott ült és a haja eltakarta az arcát. Láttam,hogy senki sincs ott és nem hiszem,hogy bárkire is várt volna. Megfogtam a derekát és a kezembe vettem. Te jó ég!  Tiszta vár volt a térde. Az éleskövek elaztatták a gyönyörű lábait vérrel. Harry még nagyon megbánja,hogy ezt tette. Becipeltem amíg ő a yakamat fogta. Amint beértem már mindenki éppen hazakészülődött. Molly átadtam Liamnek én pedig elindultam megkeresni Harryt. Miközben az útra figyeltem rájöttem,hogy Hollowayban rengeteg kis utca van. Harry bárhol kiszálhatott és arréb állhatott. Akárhányszor egy magasabb göndör hajú srácot láttam lelasítottam hátha ő lesz az. Aztán mindig izgalommal és aggódással töltött el ha nem láttam. Kezdett sötétedni de Harry még mindig nem volt meg.
Olyan este 11 körül lehetett amikor már feladtam. Benzin sem volt. Fáradt is voltam. 
Visszamentem a házba. Harryvel egy házban lakunk de ahogy beléptem sötétség fogadott és a ház is teljesen kihült. Csak nekidőltem a falnak és a fejemet fogva lehuppantam a parkettára. Nem igaz.  

Molly szemszöge-

Lassan magamhoz tértem de annyira magam alatt voltam mint még soha. És nem az volt a baj,hogy meglátott minket hanem az,hogy Harry. Pont ő. Aki már egyszer le akart fektetni. Tudom,hogy érez valamit. Ez nem egy hirtelen fellángolás. Akkor felnéztem és rájöttem,hogy Liam kezében vagyok.
- Hol van Louis? - kérdeztem gyengén.
- Elment. Harry után. - kaptam a választ Zayntől. Éreztem,hogy fogják a kezemet. Melssa volt az. Megszórítottam és közelebb húztam magamhoz és megöleltem. Nekünk nem kellettek szavak,hogy potosan tudjam mit akar mondani és,hogy mi van. De csak ekkor kapcsoltam,hogy Harry akár meg is verheti Loust ha megtalálják egymást. Mind kettőjüket nagyon féltettem.
- Utána kell mennem. - mondatam. Vissza akartak tartani de én nem engedtem. Ekkor lenéztem a lábamra ami tiszta vér volt. Ránéztem Liam felsőjére és ő is az volt. Teljesen összezavarodtam. A vér. Harry. Louis. Olimpia. Vége van mindennek.. De már csak a sötét volt amiben kereshetem a válaszokat.

*másnap reggel*

Az ágyamban ébredtem. Jobb oldalt egy hatalmas virágcsokor volt és jobb oldalon pedig 3 színes lufi.
Felültem és hallottam,hogy kopogtatnak. Mondtam,hogy szabad. Megláttam Mikeot és az ő fülig érő mosolyát és Amandát aki nagyjából a derekáig ért. Amanda kezében egy tálca volt és rajta egy bögre tea és bundáskenyér. Ezek voltak a kedvenceim. Elmtogattam Amandának,hogy nagyon édes gesztus volt. Adtam egy hatalmas puszit az arcára és fel invitáltam az ágyra. Amikor mellém huppant ránéztem a bátyámra.
- Neked is nagyon köszönöm! - mondtam. Majd széttártam a karomat és a nyaka köré fontam. Ő is leült mellém.
- Mi történ velem? . kérdeztem majd egy hatalmasat haraptam a bundáskenyerembe. Magamat is megleptem,hogy mennyire közömbösen kérdeztem.
- Azt hiszem elájultál. De semmi komoly bajod nem lett.
- És ez a sok lufi meg virág? - kérdeztem és közben Amanda oda bújt az ölembe én meg elkezdtem simogatni az arcát.
- Az egyik lufit és a liliomokat én hoztam. A többit pedig Louis. - megállt a tea a kezemben. 
- Itt volt? És apa is látta? - kérdeztem.
- Nem ő nem volt itt. Vellem egyeztetett,hogy jöhet-e. Én pedig mindent elintéztem. 
- Ez nagyon kedves tőled!
- Ez nekem jobb volt mint neked. Ezentúl bármivel megfenyegethetlek.
- Nem tennéd! - öklöztem bele a vállába.
- Ó,dehogyem! - csikizett meg. Majd mindhárman elkezdtünk hülyéskedni. Felálltam az ágyról,hogy elszaladjak és eszrevettem,hogy be van kötve mind a két térdem. Eltűrtem a hajam az arcomból és bepózoltam.
- Na milyen vagyok? - kérdeztem majd éreztem ahogyan valaki hátulról megcssókolja a nyakamat.
- Őrülten sexy!
...

10.: Azt HIttED eZérT.??

 

Sziasztok itt vab egy új rész ami remélem,hogy tetszeni fog! Próbáltam izgalmassá tenni de valahogy nem biztos,hogy összejött. A lényeg,hogy olyan fog történni amire egy átlag sztár nem venné rá magát. Csak olyan aki szerelmes...
-LOUIS.??!

Nem hittem a szememnek. De nem sokáig meregedhettem a szemeimet mert nagyon sokan figyeltek rám a hirtelen kirohanásom miatt. De akkor sem értettem. Mit keres itt egy...Várjunk csak... Itt van mindenki. Nial,Harry,Zayn Louis és Liam is. Tényleg nem tudtam mi folyik itt. Miért jönne ide valaki csak úgy hozzánk egy edzésre. Melissa odafutott Nial-hez és megölelte. Nial pedig adott egy puszit arcára. Liam komoly fejjel állt ott a háttérben amíg Zayn csak nézelődött jobbra balra és felmérte a terepet. Louis rám vigyorgott de sajnos ez nem lelt viszonzásra inkáb értetlenséget mutattam felé. Lassan néztem a fiúkon  A szemem találkozott Harry tekintetével. Sötéten nézett rám. Tincsei a szemét szinte teljesen eltakarták. Azt hittem el fog nézni és ez neki épp olyan kellemetlen mint nekem de nem. Nem nézett el. Tekinetünk mélyen fúródott egymásba. Végül én kaptam el a tekinetetem mert féltem,hogy félreért valamit.

Valaki hátulról megfogta a vállamat miközben én azt néztem ,hogy Mel is értetlenkedve beszél Nialel és próbál valami magyarázatot kapni.

- Na mivan nem láttad még élőben a One Directiont? - vetette oda gúnyosan Cony majd oda ment és lassan végighúzta az ajkát Louis fülén. Nem tudom mi ütött belém de oda mentem és lekaptam a csajt Louról.

- Te meg mit művelsz?! Mi bajod? - ledermedtem. Ránéztem Louisra és láttam rajta,hogy nem ez az az alakalom amikor el kéne mondani azt ami tegnap történt.

- Csak..nem akarok..miattad büntetést kapni amiért itt tétlenkesz..inkább gyere vissza.! - azt hiszem jól kikerültem. Louis fejéről is ez tükröződött. Lassan elment a "probléma". Gyorsan a fiúkhoz fordultam és megkérdeztem mit keresnek itt.

- Ez a csaj hívott. Azt mondta,hogy ha itt leszünk az apja leszerződtet. Nem mintha nagyon befolyásolhatók lennénk. - mondta egy kicsit elvigyorodva az utolsó pár szó után.

- Szóval ti most itt fogtok velünk négy órát edzeni? Ez nagyon kemény és fájdalmas sport úgyhogy kíváncsi leszek. - nagyon örültem,hogy újra látom őket de nem itt ahol titkolózni kellene. Tudom,hogy Louis mennyire kis őrült tud lenni,hogyha arról van szó. De legalább lehet,hogy Melissa és Nial is jobban összemelegednek. Nem baj majd még meglátjuk,hogy mi sül ki ebből. Ekkor éreztem,hogy az edző ott liheg mögöttem.

- Molly,ha már ennyire jóban vagytok akkor öltöztesd át őket és ma te leszel ezekre a kis nyeszletkékre a felelős. Nem akarom,hogy bármiben is kárt tegyenek. Ha mégis ők is és te is repülsz. - mutatott egyesével ránk. Én pedig bevezettem az edzőibe a fiúkat és odaadtam nekik a ruhákat. Az edzői nagyon szép és tágas hely. Tele van érmekkel és a legkiválóbb tornnászaink kupái és képei is ott díszelegnek a falakon. A nagy szekrény ezernyi ruhát,fáslit,kötést és gyógykrémeket rejt magában.

A fiúk nagyon nevetségesen néztek ki. Ha így meglátná őket valaki akkor ezernyi címlap oldalára fel kerülnének az tuti. Ilyen ruhában voltak:

Annyi különbséggel,hogy nekik rövid gatyájuk volt és kicsivel vékonyabb kezük is. Én peig egy ilyen dresszben voltam.

Mi nem hordhatunk a dressz fölé egy nadrágot. Valami előírás vagy nem tudom. Mindegy is. Lassan bementünk a terembe. Egy kicsit mindenki elkezddett nevetni ahogy megláttam a fiúkat. Be kell vallanom én is elmosolyodtam.

- Edző nő mit kell csinálnunk.- Álltam be vigyázállásba és vártam a "parancsot".

- Menjetek lazítani nehogy te és ezek is meghúzzák magukat.

- Rendben. -fogadtam szót és már mentem is volna le soárgába amikor egyszercsak utánam szóltak.

- De Molly... Zsámolyon ha lehet. - te jó ég. Az nekem nem fáj de fiúkmak ezek után nem biztos,hogy lesz gyerekük. Egy zsámolyos lazítás ilyen...vagyis inkább kicsi szék. Nagyon fáj.

Persze nekünk nem ennyire magas ez a szék  viszont nekem is így azért lennt van.

- Akkor megmutatom mi lesza feladat. - mondtam majd lementem spárgába amire mindenkinek elkerekedett a szeme. Aztán elkezdett röhögni én meg már nem is tudtam mit kéne mondanom.

- Ugyan már Molly! Most komolyan mi a felaadat?

- Mondom,hogy ez. - mindenkinek elmentem a jókedve és sorba próbálkoztak. Először Zayn. Felrakta a lábát és rgy nagyjából 60 fokos szöget bezárt a lábával majd kitárta a kezét.

- Tádámm.!

- Ugyan már mi ez? Én ennél jobbat tudok. - mondta Liam majd feltette a hátsó lábát és úgy ismételte meg amit az előbb Zayn csinált.

- Tudjátok mit? Csináljuk ugyanezt csak két kisseb szék között. Megmutatom. - javasoltam majd két kicsi sámlit hoztam oda. A jobb lábamat előre raktam a baét pedig hátra a sámlikra és így ereszkedtem be spárgába. Nial próbálkozott először. Megpróbálta felrakni az elülső lábát majd amikor a hátsó is felakarta hirtelen eldőlt jobbra és lehuppant a talajra. Mindenki elkezdett nevetni ami feltűnt Ms.Scottnak és leállított minket azt mondta inkább erősítsünk hátul a kondiban mert most nincs ott senki és mi sem tudunk zavarni.

Hátra mentünk. Éppen megmutattam nekik hova kell bemenni amikor Lou megszólalt mögöttem.

- Molly megmutatnád merre van a mosdó? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Persze. - válaszoltam enyhén zavartan. - Addig ti menetek be csak ne nyúljatok semmihez kérlek! - fegyelmeztem a srácokat.Itt hátul elég sötét van mindig és az egyik kisseb öltözőből nyílik a WC.

- Tessék!- Mutattam az ajtó felé.

- Tényleg az hitted,hogy a mosdó miatt kellett ez az egész.? - kérdezte majd közel húzott magához és a derekamat fogta. Mélyen elmerültem a szemében és az enyhe borostájában. A dressze nyakát birizgáltam amikor az orrát nekitámasztotta a fejem búbjának.

- Elmondtad a fiúknak...A tegnap estét?

- Nem. Ez az élmény annyira jó,hogy rajtad kívül senkivel nem akarom megosztani. - édesen hozzáérintette egymáshoz az orrunkat majd lassan elsiklottak ajkaink egymásé előtt. Majd puha száját erősen az enyémnek nyomta és mire észbekaptam a nyelvünk őrült táncot járt. A szívem egyre jobban pumpált és levegőhöz akartam jutni. Úgy érztem még többet és többet akarok belőle. Majd lassan eltávolodott és én az arcát a két kezem közé fogtam majd nevettünk és jobbra-balra dölöngéltünk. Majd egyszer csak Harry belépett az ajtón nevetve de amikor meglátott minket megállt a levegő körülöttünk. Teljesen ledermedtünk....

10.: SzürkE HanGUlaT.

Sziasztok.! Most egy hosszabb részt hoztam. Nem túl izgalmas de azért remélem,hogy tetszeni fog. Jó olvasást!

Adott egy puszit a homlokomra és azután ott aludt velem...

Reggel már úgy ébredtem az ébresztőórára,hogy azt hittem mellettem ébred a legjobb pasi akit valaha is ismertem. Már éppen készültem átfordulni és mélyen a szemébe nézni de csak egy cetli volt a helyén. A mosoly ami reggel elterült az arcomon most elment. Lassan tápászkodtam fel,hogy jobban szemügyre vegyem a lapot. Éreztem rajta az illatát ami teljesen magával ragadott. A papír nagyon szép kézírás alá került.

Jó reggelt!

Nekem el kellett mennem nehogy még valaki lefotózzon,ahogy kimászok egy ablakon. (a kötelet majd húzd vissza) . Csók:Louis.<3.

Olvastam vissza a sorokat. Elgondolkoztam,hogy vajon elmondhatom-e,hogy"együtt vagyunk". Gyorsan fel kellett hívnom mielőtt még valami olyanról jár el a szám amit a paparazzik vagy a bulvár kiforgathat. Tárcsáztam a számot és közben a kezemben forgattam a papírt. A hátulján láttam felírva:

Ja és nehogy valakinek is szólj mert abból baj lehet. Ne értsd félre.!  

Hihetetlen,hogy mindenre gondolt. Elmosolyodtam.

Lassan elkezdtem öltözni és láttam,hogy akár ma még eső is lehet ezért melegebben öltöztem fel.

 Rájöttem,hogy kicsit szürke hangulatba vagyok pedig nagyon boldog vagyok. Lassan indultam le enni mert nem nnagyon voltam éhes. De ismerem magam és ha nem eszek egy falatot se akkor rosszul leszek. Ettem egy pirítóst. Amint elindultam és kiléptem az ajtón egyből megcsapott a friss levegő. Visszanéztem és arra gondoltam,hogy tegnap itt másztak be az ablakomon. A kötelet persze visszahúztam. Elinddultam felfele a dombon. Szívtam magamba a sok oxigént. A tüdőm megtelt levegővel amit lassan szívtam be és lassan fújtam ki. útközben szemebjött velem Melissa aki mondjuk nem lakik tőlem nagyon messze de mégis. Megöleltem és együt mentünk tovább. Ahogy láttam ő nem fázott. Mintha tudná,hogy délutánra jó idő lesz. Ez volt rajta:

Szokatlan volt tőle mert ő nem így szokott felőltözni.

 - Nagyon csinos vagy de edzésre nem túlzás ez egy kicsit.? - kérdeztem mert tényleg nem nagyon értettem.

- Nem edzésre.! Ma találkozom Nialel.

- ÓÓ....Dúl a love.? 

- Valami van a levegőben. De nem hamarkodok el semmit.

- Ne is!

- És ti,hogy vagytok Louissal? - megdobbant a szívem. Nem tudtam mit mondjak. De végülis ő a leges-legjobb barátnőm. Mi baj lehet? Elmondtam neki mindent. Azt,hogy hogyan mászott be az ablakon és,hogy hogyan csókolt meg. Azt iss elmondtam,hogy ezt ne mondja el senkinek mert abból lehet ,hogy baj lesz.

Csak bólogatott de örült is nekem.

Lassan beértünk és én pont szembe találtam magam Joshal. Remek már csak ez hiányzott.

- Csá csajszi! Jól nézel ki.!

- Szia Josh. - mondtam szürkén és unottan.

- Nem lenne  kedved eljönni velem az olimpiai válógató után a bankettre?

- Josh,ezt már ezerszer megbeszéltük. Nem leszünk együtt. Érted.?

- Nem akarom megérteni! - jött közelebb- te sem érted?

-Én sem akarom megérteni. - mondtam. Most már nagyon kezd kiidegelni. Komolyan mondom nagyon elegem van belőle,hogy 13 éves korom óta le sem száll rólam. Elegem van! Nem hiszem el,hogy nem képes felfogni. Pedig igazán érthető szerintem,hogy "Húzz innen mert megveretlek.." de nem fogja fel. Komolyan ha mégegyszer idejön felpofozom.

Lssan beindultunkk az öltözőbe. Itt mindig nagy a nyüzsgés. Amint az ember belép az ajtón tőle balkézre ott vannak a szekrények. Szembe az ajtóval a fürdó és a WC és tőle jobbra pedig a padok meg fogasok. Poszterekkel van minden kitapétázva és sok minden van felfirkálva a falra. Ezeket mindi szeretem visszanézni mert a régi emlékek is előtörnek. Imádom az öltözőnket erre nincs jobb szó. Egyből a terembe nyílik az ajtó és akkor előttem van a talaj aminek a jobb oldalán ott van a nagytükör a bal oldalán pedig a többi szer. A gerenda szinte közvetlen a talaj mellett van ez a szer a talaj és a korlát közé  van berakva. A amint belépek ugye ott a talaj és azontúl pedig ott van az ugrás. A sarokban egy nagy gumiasztal díszeleg. A falak baracksárgák árnyalataibanpompáznak és a nagy reflektorok este az egész termet bevilágítjá. De ezekre nyáron persze nincs szükség. A falakat a régi tornászok és díjaik díszítik. Az egyik falon a hónap tornászainak a képei díszelegnek.

Nagy csodálkozásomból egy ütés szakítot félbe.Nem lepődtem meg amikor magam mellett láttam Cony Sett-et. Nagyon utál. 

- Bocs majd legközelebb figyelek,hogy eősebbet kapj. - vetette oda gúnyosan.

- Akkor nem kell félnem mert gyakran a gerendát sem találod el nem hiszem ,hogy pont nekem fogsz jönni azzala nyeszlett kis kezeddel. - mondtam neki. Amire ő felszegett vállal és becsukott szemmel indult el egyenesen neki a falnak. Jézusom micsoda egy buta lány. De én ekko valami nagyon érdekes dologra lettem figyelmes.

- LOUIS.??!!....

8.: sZAbaD.??

Az előző részben ugyan megkérdeztem hogy szerelem-e de nem volt. És ezt most szeretném pótolni. Amint látom ez a kis blog nem sok nézettséget vonz de mivel én imádom írni ezért folytatom.
Ki lehet az?!

Nagyon megijedtem. Teljesen ledermedtem és mozdulni sem mertem. A légzésem felgyorsult és a szívverésem is. Minden egyes kopácsolásra megrezzentem. De a kíváncsiság hajtott. Lassan kibotorkálltam és a hidegfalú üveghez léptem. Egy kapucnis alakot láttam amint éppen kavicsokat szedeget a sziklakertünkből. Előtörtek róla a régi emlékek amikor még az egész család meg volt. Anyukám mindig azt mondta,hogy aki a virágot szereti az rossz ember nem lehet. Érdekes,hogy anyára nagyon is mérges voltam de a kertet meghagytam. Talán csak emiatt az egy emlék miatt. Hogy mégsem mindig a drog és pia jusson az eszembe róla.

Lassan feltoltam az üveget. Kihajoltam és megcsapott a friss levegő hűvös fuvallata. Egy kicsit megsürgettem magam.

- K-ki az ott? - kíváncsiskottam egy kicsit reszketeg hangon.

- Én.!

- Ezzel nem mondtál sokat. suttogtam.

- Louis!

- Louis?! Mit keresel itt? Honnan tudtad,hogy itt lakom?

- Most az nem fontos! Bemehetek?

- Hát az ajtón biztosan nem.

- Akkor eressz le valamit.

- Jó de mit? - néztem körül. Aztán olyasmire bukkantam amiről nem is gondoltam volna,hogy ott van. Egy kötél . Eszembe jutott amikor elvoltunk Dániában versenyen akkor kaptuk emlékbe és én hozhattam haza. Gyorsan odarohantam. De valamibe beleléptem és elestem. Nem lett semmi bajom éppen csak a hátam fájt egy bizonyos ponton. De ennek ellenére és elmentem azért a kötélért . Nekirögzítettem a húzódzkodó korlátomnak és kidobtam az ablakon. Igen-igen nekem van egy ilyen kis korlátom is. Láttam,ahogy a kötél lassan megfeszül és a rá gyakorolt hatás miatt mozgott. Láttam egy kezet az ablakban és odamentem,hogy felsegítsem azt. Lassan betápászkodott és ott állt velem szemben. Ekkor egy kicsit örültem,hogy nem vettem fel a pizsimet hanem rendes ruhában voltam. Egy rövid farmer nadrágban amely gyárilag már koptatott volt. Ebben voltam:

 De smink az nem volt rajtam. Te jó ég,hogy nézhettem ki. Gyorsan odarohantam a kislámpámhoz és felkapcsoltam.

- Te mit keresel itt? - érdeklődtem és azt hiszem jogosan. Nem szokott mindenki akárkihez hajnali kettőkor berontani az ablakon keresztül.

- Bocsánatot akartam kérni.

- Miért?

- Hazza mindent elmondott.

- Hazza? - értetlenkedtem.

- Harry beceneve.

- Értem. És gondolom azt is elmondta,hogy mit csinált velem a buborékban.

- Molly,ne haragudj nem tudtam,hogy ez lesz.

- Semmi. Csak nekem ez egyszerre sok volt.

- Megértelek. - jött közelebb. Teljesen beleremegtem amikor megfogta a kezemet. Ilyet azelőtt senki sem csinált velem. Az új mozdulat egy kicsit megijesztett de mégis nyugodtsággal töltött el.

- Köszönöm!- hú de nagy dolgot mondtam. Ez is csak én lehetek. Azután leültünk az ágyamra és beszélgettünk. Viccelődtünk és nagyon sokat nevettünk.

- Molly,ne értsd félre de te tudod ki vagyok és,hogy a többi fiú kicsoda?

- Ühüm. - tudtam.

- Akkor nem értem miért nem mondtad soha.

- Én csak azt akartam,hogy mennyire lehet "normálisan" ismerkedjünk meg . Eltudom képzelni,hogy nektek ez teher és nem akartam megnehezíteni a dolgotokat.

- Elképesztő vagy. És gyönyörű. - mondta. Közelebb jött hozzám és a mögém rakta a jobb kezét a balt pedig lassan és óvatosan a térdemre helyezte. Mintha csak félne,hogy eltűnök. Mintha azt hinné,hogy álom vagyok és mindjárt felkel. És akkor ez véget ér. De nem így lett. Akárhányszor hozzá ért vagy csak egyszerűen a közelemben tudtam majdnem összeestem és nem azért mert Louis Tomlinson a One Direction tagja hanem mert ő az. A srác aki az ember fejében marad egy egész életre. Lassan a szeme lejjebb csukódott és az ajka simította az enyémet. 

- Szabad? - kérdezte. Bólintottam és ekkor az ajkunk lassan összeért. Nem mertem kinyitni a szám. Mert azelőtt sohasem csókolóztam. Megfogtam Louis arcát és lassan eltoltam az enyémtől.

- Ne haragudj de én még sohasem.... Smároltam. - sajnálkoztam és az utolsó szónál lehajtottam a fejemet.

- Akkor így még jobban fogom élvezni. Hogy én lehetek az első. - mosolygott és ez nagyon megnyugtatott. Ekkor már nem csak egy hosszú szájrapuszi volt. A nyelvünkkel egymást ízleltük és és forró vágy töltött el minket. Levegőért kapkodtam és ziháltam. A hajába túrtam és az ujjperceimet a nyakába nyomtam. Amikor lassan eltávolodtunk egymástól boldog voltam. Lassan hátradőltünk. Adott egy puszit a homlokomra és azután ott aludt velem...

 

7.: Te tAKarÍtoD fEl:!!!

SZERELEM?.! Na kitaláljátok mi lesz.? Először is tudom,hogy nektek nem nagy dolog de szerintem a 120 látogató nem is olyan rossz köszönöm.:)
-Remélem.!

Amikor haza fele mentem nem hittem volna,hogy szomorú leszek. De az voltam. Nagyon is. Máris hiányozna.? A szemei és minden más is ami ő. Hát ő hiányzik is Harry nem. Egyáltalán nem. Az a fajta hümmögése valami nagyon visszataszító. Egyszerűen félek és nem akarok vele találkozni.

Gondolkozás közben egyszer csak hazaértem.

- Ki az.? - hallottam apám mékyen dörgő és komoly hangját.

- Molly.!

- Jó hogy itt vagy ifjúhölgy. Beszélnem kell veled.! - te jó ég ilyet még sohasem mondott. De tényleg. És ifjúhölgy.? Mi ez a duma.? De lassan lépésenként indultam be a konyhába ahol apám újságot olvasott és lassan nézett fel rám. Egy kicsit megijesztett. Előre elkönyveltem magamban,hogy nem mondom el se a Harry-s sztorit,se a limuzint és konkrétan semmit sem ami ma történt az edzésen kívül.

- Beszélnünk kéne a tegnap estéről.  - basszus az teljesen kiment a fejemből. Nem mintha sokra emlékeznék úgy amúgy. Jut eszembe erről majd Melissát is ki kell faggatnom.

- Apu mielőtt bármit is mondanál én...

- Most halgass.! - üvöltött.

- hmmm...

- Ami tegnap történt az megbocsájthatatlan. Még mástól..Mondjuk Miketól elfogadnám de tőled. Nem. Az még,hogy elmész oké,de az,hogy a húgodat pesztrálod és olyanokat mutogatsz neki amiket még te sem gondolsz komolyan. Nem is mondok többet. De a hányást a lenti WC-ből te takarítod fel.! Ja és szobafogság. Egy hónapig.! - fejezte be és elvonult. 

Felhívtam Mel és mindent elmondott. A hely ahol voltam Csak 11 ig olyan elegáns mint amilyennek látszott. Utána egy őrült bulizós hely. Kiderült,hogy én csak kólát akartam inni de Melissa ehy 1000-esnek hála valamit belerakatott. Remek. Nem is bírom folytatni.

Megcsörrent a telefonom.

                                                                       *

Eltellt egy hét. Semmit nem tudok csinálni. A szobám patyolat tiszta. Éppen a régi verseny videóimat néztem amikor megcsörrent a telefonom. Louis.

- Szia. - köszöntem nagyon közömbösen.

- Szia. Ömm arra gondoltam,hogy ma esetleg elmehetnék vacsorázni. Nem lesz ott Harry.

- Szobafogságban vagyok. Sajnálom. Sajnálkoztam.

- Jó. Egy próbát megért. Szia.

- Szia.- és leraktam a telefont. Nagyon sokáig néztem a videókat és rájöttem valamire. Egy nő nagyon sokat szerepel a videókon. Szinte mindegyiken ott van . Közvetlen apa mellett aki ezeket felvette. Annyit megtudtam egy két elejtett szóból,hogy Melanie-nek hívják.

Ránéztem az órára és láttam,hogy fél kettő van. Éppen készültem,hogy lefeküdjek amikor majdnem betört az ablak egy kopácsolástól. Aztán mégegy és mégegy. Ki lehet az.?!