11.:VéR

Sziasztok meghoztam az ú részt és remélem tetszeni fog mindenkinek. Nem akarom hosszúra nyújtani ezért elmondom,hogy nagyon szeretném ha komiznátok. Szeretem azokat a véleményeket amit külső megfigyelőktől kapok. Pusszantás és jó olvasást.xoxox
Teljesen ledermedtünk....




Ugyan még mindig Louis ölelő és védelemező kezében voltam mégis Harry szemében fürkéztem. Ki akartam találni,hogy mire gondolhat de nem volt rá sok időm ugyanis elment. Kifutott és mielőtt észbekaptam volna már mentem is utána.
- Molly nem mehetsz el! - kiáltott utánam Lou. De én csak könnyes szemmel néztem rá és engedett a szorításából.
- Sajnálom. - nem tudtam mást mondani. Nem voltam benne biztos,hogy megérti miért megyek Harry után. De égtem  a tettvágytól és ezt semmi sem volt képes bennem csitítani. Kifutottam a tornacsarnok elé de már csak halvány féknyomok és távolról is hallható fékcsikorgást lehetett hallani. Hihetetlen,hogy elment.  Lassan lerogytam a földre és kavicsok elkezdték karcolni a térdemet. két kezem a térdem közé kaptam és belül valami elkezdett mardosni,hogy valakine fájdalmat okoztam. Olyannak aki fontos nekem. Éreztem ahogy a nap süti az arcomat ezért lassan kihúztam a hajgumit a hajamból majd éreztem ahogy csikizik a hajszálak az arcomat.  Nem éreztem semmit csk hogy valaki megfogja a derekamat és felemel. Éreztem ahogy valami végigfolyik a lábamon egészen a lábfejemig. De nem érdekelt. Nem tudtam,hogy ki vesz az ölébe és ez sem érdekelt. csak átkaroltam a nyakát és sírtam. A meleg és nedves valami még mindig folyt a lábamon.

Louis szemszöge-

Hihetetlen,hogy újra a kezemben tartom. Ölelem és csókolom. Nekem nem is kellett más. És akkor bejön Harry és minden szerte foszlik. Molly utána akart menni de én nem akartam  elengedni....Még nem. De amikor könnyes szemmel akkor majdnem összetörtem. El kellett engednem.
- Sajnálom. - hallatta a hangját. Elegedtem.
Amíg ő kifutott én vissza akartam menni a fiúkhoz de ők megelőztek mindenki ott állt az ajtó előtt. Csak rájuk néztem.megráztam a fejem  és mentem. A lélegzetem is elállt. Ott ült és a haja eltakarta az arcát. Láttam,hogy senki sincs ott és nem hiszem,hogy bárkire is várt volna. Megfogtam a derekát és a kezembe vettem. Te jó ég!  Tiszta vár volt a térde. Az éleskövek elaztatták a gyönyörű lábait vérrel. Harry még nagyon megbánja,hogy ezt tette. Becipeltem amíg ő a yakamat fogta. Amint beértem már mindenki éppen hazakészülődött. Molly átadtam Liamnek én pedig elindultam megkeresni Harryt. Miközben az útra figyeltem rájöttem,hogy Hollowayban rengeteg kis utca van. Harry bárhol kiszálhatott és arréb állhatott. Akárhányszor egy magasabb göndör hajú srácot láttam lelasítottam hátha ő lesz az. Aztán mindig izgalommal és aggódással töltött el ha nem láttam. Kezdett sötétedni de Harry még mindig nem volt meg.
Olyan este 11 körül lehetett amikor már feladtam. Benzin sem volt. Fáradt is voltam. 
Visszamentem a házba. Harryvel egy házban lakunk de ahogy beléptem sötétség fogadott és a ház is teljesen kihült. Csak nekidőltem a falnak és a fejemet fogva lehuppantam a parkettára. Nem igaz.  

Molly szemszöge-

Lassan magamhoz tértem de annyira magam alatt voltam mint még soha. És nem az volt a baj,hogy meglátott minket hanem az,hogy Harry. Pont ő. Aki már egyszer le akart fektetni. Tudom,hogy érez valamit. Ez nem egy hirtelen fellángolás. Akkor felnéztem és rájöttem,hogy Liam kezében vagyok.
- Hol van Louis? - kérdeztem gyengén.
- Elment. Harry után. - kaptam a választ Zayntől. Éreztem,hogy fogják a kezemet. Melssa volt az. Megszórítottam és közelebb húztam magamhoz és megöleltem. Nekünk nem kellettek szavak,hogy potosan tudjam mit akar mondani és,hogy mi van. De csak ekkor kapcsoltam,hogy Harry akár meg is verheti Loust ha megtalálják egymást. Mind kettőjüket nagyon féltettem.
- Utána kell mennem. - mondatam. Vissza akartak tartani de én nem engedtem. Ekkor lenéztem a lábamra ami tiszta vér volt. Ránéztem Liam felsőjére és ő is az volt. Teljesen összezavarodtam. A vér. Harry. Louis. Olimpia. Vége van mindennek.. De már csak a sötét volt amiben kereshetem a válaszokat.

*másnap reggel*

Az ágyamban ébredtem. Jobb oldalt egy hatalmas virágcsokor volt és jobb oldalon pedig 3 színes lufi.
Felültem és hallottam,hogy kopogtatnak. Mondtam,hogy szabad. Megláttam Mikeot és az ő fülig érő mosolyát és Amandát aki nagyjából a derekáig ért. Amanda kezében egy tálca volt és rajta egy bögre tea és bundáskenyér. Ezek voltak a kedvenceim. Elmtogattam Amandának,hogy nagyon édes gesztus volt. Adtam egy hatalmas puszit az arcára és fel invitáltam az ágyra. Amikor mellém huppant ránéztem a bátyámra.
- Neked is nagyon köszönöm! - mondtam. Majd széttártam a karomat és a nyaka köré fontam. Ő is leült mellém.
- Mi történ velem? . kérdeztem majd egy hatalmasat haraptam a bundáskenyerembe. Magamat is megleptem,hogy mennyire közömbösen kérdeztem.
- Azt hiszem elájultál. De semmi komoly bajod nem lett.
- És ez a sok lufi meg virág? - kérdeztem és közben Amanda oda bújt az ölembe én meg elkezdtem simogatni az arcát.
- Az egyik lufit és a liliomokat én hoztam. A többit pedig Louis. - megállt a tea a kezemben. 
- Itt volt? És apa is látta? - kérdeztem.
- Nem ő nem volt itt. Vellem egyeztetett,hogy jöhet-e. Én pedig mindent elintéztem. 
- Ez nagyon kedves tőled!
- Ez nekem jobb volt mint neked. Ezentúl bármivel megfenyegethetlek.
- Nem tennéd! - öklöztem bele a vállába.
- Ó,dehogyem! - csikizett meg. Majd mindhárman elkezdtünk hülyéskedni. Felálltam az ágyról,hogy elszaladjak és eszrevettem,hogy be van kötve mind a két térdem. Eltűrtem a hajam az arcomból és bepózoltam.
- Na milyen vagyok? - kérdeztem majd éreztem ahogyan valaki hátulról megcssókolja a nyakamat.
- Őrülten sexy!
...