3. mI Ez aZ EGésZ.?

 A lányok kicsit elvesztik a fejüket. Ám ez nem biztos,hogy annyira egyszerűen letudható mint azt Molly először gondolta.:/

 Előző rész vége: Hát....Tudom egy kicsit furcsa de én elszeretnék menni...egy...egy...buliba Mellissával.

- Hogy mi.?

...

- Most mi van én nem mehetek talán bulizni.?

- Nem nem..Én csak meglepődtem mert te nem szoktál bulizni.

- De igenis szoktam.! - hazudtam neki. Én is tudtam,hogy ez nem igaz de elég ciki lett volna azt mondani,hogy igen tudom.

- Molly,hiszen még colát is csak évente egyszer iszol. Nemhogy alkoholt vagy valami mást.

- Most ezt hagyjuk. Inkább azt mondd meg mit kell tennem,hogy elengedjen.

- Oké mondom,figyelj. Most menj el és takarítsd ki a szobádat. Azután készíts apának olyat amit szeret.

- Úgy érted.?

- Igen. Csirkefalatokat csípős szósszal.

- Jaj..Ne azt utálom.

- El akarsz menni vagy nem.? - kérdezte. Ez nekem épp elég volt. Egyből rohantam a hűtőhöz és máris kivettem a csirkefalatokat és szóltam Amandának.

- Amanda.! - hangoztattam. De akkor eszembe jutott,hogy ez semmit nem fog   érni ugyanis a húgom egy autóbaleset során megsüketült. A kocsiban volt anyám. Ő vezetett. És nekiment egy fának. Ekkor a húgom beütötte a fejét és valami olyan része sérült az agyának  ami a hallásért felel.

Szóval bementem a szobájába és láttam,hogy babázik.Odamentem és megkocogtattam a vállát. Elmutogattam neki ,hogy ha akar most jöhet panírozni. Ő már futott is. Imád panírozni.

A konyhában nagyon gyorsan elkészültünk a panírral.  Gyorsan beletettem  az olajba a húst és már sültek is. Ezalatt Amanda csinálta a szószt. Amint kész lett gyorsan szaladtam a szobába és már raktam is rendet. A dresszeket indenhonna beszórtam a szekrénybe és mindent szép sorba raktam  a könyveket meg mindent.

Jó is,hogy siettem mert nagyon gyorsan jött haza apu. A  legnyájasab leglányosabb hangomat vedtem fel.

- Szia apuci.!!

- Szia kicsim.! Mi ez a nagy öröm.?

- Ugyan semmi. Csak rájöttem mennyire szeretlek. 

- Tényleg.?

- Igen,ennek örömére főztem neked.

- Mit.? Pirítóst.?

- Nem.

- Hanem.?

- A kedvencedet készítettem. Csirkefalatokat csípős szósszal. 

- A.?

- Igen a nagyi receptje. - nevettem fel. A mama csinálta mindig is a legfinomabbat ebből. 

- Na akkor add gyorsan. - egyből elé raktam. A lehető legszebb terítési formát raktam elé. Amikor ő elkezdett enni én szembeültem vele. A fejemet a kezemre hajtottam.

- Megint izmosabb lett a kezed.

- Igen. A sok fekvő támasztól van. - na akkor azt gondoltam,hogy ez nagyon lapos és eredménytelen beszélgetés lesz. De hát bele kellett vágnom. Egyenesen a közepébe.

- Nos apa.

- Igen.? - teljesen ledermedtem és csak azt tudtam mondani,hogy:

- Kitakarítottam a szobámat.

- Na jó.! Mit szeretnél.?

- Mire gondolsz.?

- A kaja,a szoba. Mi ez az egész.?

- Nos nem tudom,hogy mondjam el de én elszeretnék menni... - elakadtam. Ilyet még sosem kértem.

- Molly baj van.?

- Nem.! Dehogy.

- Akkor meg mi van.?

- El...Elszeretnék menni  egy buliba. - sikerült végre kipréselnem a számon. Bevallom nagyon nem volt egyszerű. Annyira szelíden és visszahúzódóan mondtam amennyire csak lehetett.

- Értem és kivel,hova,hol.?

- Melissával,hozzájuk,a városban.

- Ha megígéred,hogy éjfélre hazaérsz akkor felőlem menj.

- Tényleg.? Komolyan.?

- Igen,amennyiben nem drogozol. 

- És a pia.?

- Hát,tudod,hogy nem örülök de mértékkel nem árthat. Végülis mindig jó vagy és lelkiismeretes. Sohasem ittál nem kerültél bajba. Nem tudok egy olyan okot se mondani ami az ellen szólna,hogy ne menj el és nem ihass,bulizhass egy kicsit.

- Ó.! Köszönöm,köszönöm,köszönöm,köszönöm.! Imádlak. -ugrottam a nyakába. Azonnal mentem és telefonáltam Melissának. Ő is nagyon megörült és le is tette mert neki is készülnie kell.

De mit vegyek fel.?